/Moldvai József/

* * *

„Isten veled,
Vigasztaljanak méltóbb, zengőbb versek,
Isten veled,
Vigasztaljanak zengőbb, szebb szerelmek,
Isten veled,
Nézd, fény ragyog a gyönyörű világon,
Csak ennyi, lásd,
Hogy én eltűntem és hiányzom.”
/Tóth Árpád/

* * *
“Minden mosolyod, mozdulatod, szavad őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.”
/József Attila/

* * *
“Pihenj, te drága szív,
már megszűntél dobogni.
Szerető jóságod nem tudjuk feledni,
Mert elfelejteni Téged soha nem lehet.
Csak meg kell tanulnunk

Ezután élni. NÉLKÜLED!”

“Elmúlt, mint száz más pillanat, De mi tudjuk: mégis múlhatatlan, Mert
szívek őrzik, nem szavak.” /Nagy László/

* * *
„Annyira akartam élni, a betegséget legyőzni. Búcsúztam volna tőletek,
de erőm nem engedett, így búcsú nélkül szívetekben élhetek.”

„Csillagvilágokat Elhagyva már,

Elfáradt lelkem is Hazatalál.
Hozzád ha eljutok, Lábadhoz roskadok:

Ottan megnyugodhatok Örökre én!

Utánam honvággyal tekintenének
Az ajtók mind, és mind a pitvarok,
Szeretnék mindent, mindent magammal vinni -
És mindent itt hagyok.”
/Reményik Sándor/

* * *
„A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol – és mindenütt leszek.”
/Reményik Sándor/

* * *
„Mielőtt innen végkép elmegyek,
Szeretnék elköszönni, emberek.
(…)
Talán nem is kell még búcsúzni se?
Hisz észre sem vett engem senkise.
Csak egy könny voltam, aki porba hull,
Csak egy sóhaj, ki égbe szabadul.”
/Juhász Gyula/

* * *
„Néha még az égen kereslek.
Tudom, hogy a Földön nem találnék rád!
Néha még a mélyben kereslek.
Már tudom, az angyalom vagy,
És álmomban vigyázol rám.”
/Rúzsa Magdi/

* * *
Marjorie Pizer: A szerelem létezése

Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod
veszteség volt és pusztulás,
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni,
hogy az életed ajándék volt,
s egyre erősödő szeretet maradt utána.
A halál miatti elkeseredés
elpusztította magát a szeretetem tárgyát,
Ám a halál ténye
Nem pusztíthatja el mindazt, amit tőled kaptam.
Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom,
nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk.

* * *

„A két szemed szeretett legtovább,
még mostan is szeret.

Még éjszakánkint zöldes csillaga
kigyúl ágyam felett.”
/Nádányi Zoltán: A két szemed szeretett legtovább/